"Slow-design"

„Manapság inkább megvárjuk reggel, amíg lefő a kávé, közben beszívjuk az illatát, vagy öt perccel tovább ülünk egy masszírozó zuhanyvízsugár alatt. Megnövekedett az igény a hagyományos életritmusra az instant, rohanó életmód helyett” – hangzott el a dizájn világnapján tartott budapesti trendkonferencián. A „slow life”, azaz „nyugodt élet” mozgalom nem új keletű ugyan, de a jóléti társadalmakat sújtó gazdasági válságnak köszönhetően a „fenntartható fejlődést” célzó, alternatív ideológiákat ma már a hivatalos trendcsinálók is a zászlajukra tűzték.

Előtérbe kerül a wellness iparág, az új típusú proaktív élet, egyes biztosítók már azért fizetnek, hogy egészségesek maradjunk.

Nem véletlen, hogy a „lassú élet” mozgalom kiindulópontja a nyolcvanas évek Olaszországa volt, amely az amerikai „fast food” kultúrával szemben meghirdette a „slow food” mozgalmat, azaz – mediterrán életművészekhez illően – az olaszok a hagyományos étkezési kultúra mellett tették le a garast, amelyben benne foglaltatik a ráérős közös falatozás éppúgy, mint a piaci beszerzés. Azóta az élet szinte minden területére kiterjedő irányzattá terebélyesedett a slow-jelenség, amely a hagyományos, természetes léptékű életmódot kedveli a bútorzatot, ruházatot, lakást, élettársat félévente lecserélő fogyasztói kultúrával szemben. Az időtálló értékek felé fordul: visszatér a kézművességhez, a kreativitáshoz, a személyességhez, tartósághoz és az ökológiai egyensúlyra való törekvést hirdeti.

A „slow design”, a fenntarthatóságot, a tartalmasabb és nyugodtabb életet kiszolgáló tervezési felfogás. A mai árucikkeken a „made in” feliratot felváltja a „designed in” címke, azaz a hangsúly egyre inkább a gyártási helyről a tervezési hely irányába tolódik. Előtérbe kerül az egyéni kreativitás, népszerűek a hagyományos kézműves szakmák, üvegfúvás, kosárfonás, szövés stb. A mai turista nem vesz papucsot vagy kosarat öt euróért, hanem maga készíti el azt, és viszi haza mutogatni. A nyugati modernizációs fejlődés visszatér arra a szintre, ahol mi, közép-kelet-európai országok tartunk, így a még élő kézműves hagyományainkhoz már csak a kreativitásunkat kell felfejlesztenünk – mert ez ma a felzárkózás kulcsa.

A fiatal generáció a „Made in China” korszakban nőtt fel, és talán a fenyegető Kína-központúság ellenszere a kulturális sokszínűség lehet: a sikeres ötletekhez folyamatosan más és más perspektívából kell nézni a dolgokat. Mindent a sokféleség visz előre, minden újítás alapja a minél több szempont érvényesítése. És ez az, amiben utánozhatatlan a modern világ. A Harvard Egyetem egyik elemzése szerint, mely szerint sokáig a hierarchia volt a fő társadalomszervező elv, azután jött a konszenzusos korszak, most pedig beköszöntött a „co”-korszak, a kollaboráció - együttműködés ideje.

A fenti szellemiségből kiindulva a Vitálkályha Studió-nál is két tervező alkot: ezek közül Ön a fontosabbik!